2011. október 18., kedd

I Can Feel You




Esterházy Péter:
"Van egy nő. Gy. Ha megpillantom, nagyokat kell lélegeznem. Délelőttönként el is szédülök. Ideges vagyok. Idegességemben ásítozok. Ez rá is átragad. Ott állunk, ő a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, bölcs ártatlanságával, én meg nem is tudom, mivel, üres vagyok, bennem is ő van, a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, moccanó két mellével, pihéivel, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, combjai suhanásával, a váratlanul bumfordi bokájával, bölcs ártatlanságával, ott állunk és tehetetlenül ásítozunk egymásra.”
...mert szótlanul hagynak a szavak...mert néha nem is kellenek...mert lehet csak szótlanul ásítozni egymásra, és mégis minden rendben van...pedig a szavak a kedvenc játékszereim, sőt, többek nekem annál...melletted mégis feladom őket, és a válaszaimat is...nem fogok mindent megmagyarázni, mert úgysem értem...csak ásítozni akarok, együtt, mosolyba torkollva...

2011. október 12., szerda

Barát



Szeretem, hogy nem azt mondod amit más mondana, hanem azt amit gondolsz, mert nem akarsz megfelelni. Szeretem a véletleneinket. Szeretem, hogy hülyeségeket kérdezel az éjszaka közepén, és nem is vársz rá értelmes választ. Szeretem, hogy nem értesz, és nem is akarsz mindenáron megfejteni. Szeretem, hogy lettünk és vagyunk így hirtelen...