2015. március 1., vasárnap

Keep calm? I'm always calm!

Vársz?
Igen, igen. Sorban. Sor mellett. Egymás mellett. Beszélgetve.
Tudsz várni egy pillanatot? Most nem tudok visszaadni 50-esből.
Kapok pecsétet?
Persze, csak várj egy percet.
Álldogálunk az udvar jobb oldalán...vagy a balon. Nézőpont, hogy a néző melyik ponton dönti el: inkább unatkozik, mint fázik, vagy inkább fázik, mint unatkozik.
Megtudom, hogy te tanítasz az egyetemen, ő meg szakított, pedig nem szabad beszélgetni.
Reflektorral nyuszifület rajzolunk a falra, mert túl komoly a helyzet.
Várom, hogy megérkezz.
Tudom, hogy jössz.
Láttad, hogy itt van?
Már megjött?
Fuck. Nem is vettem észre. Jó, hogy én várok hiába.
Várom, hogy felmássz az emelvényre. Várom, hogy leülj. Várom, hogy leüljek. Vártam, hogy levegyem a kabátom, de hideg van.
Függöny, füst, leesik...hogy nem vagyunk nézők. Tudtam, én a murokról, csak nem számítottam rá.
Hogy a francba lehet unatkozni, mikor van mit olvasni?
Nézlek de nem nézel rám. Olvasok, gondolkodok. Vajon, mit gondol a másik? Csak azért sem nézek a reflektorba.
Várom, hogy megjelenj a képernyőn. Mosolygunk, mikor magunkra mosolyogsz.
Video. Oh my God(ot), she’s a fisthy one!
Vége, de senki nem tapsol. Mindenki fellélegzik, hogy végre beszélhet, de mégsem szól hozzá a történtekhez.
Tetszett, de felvetem: mi a helyzet, ha nem tudom, hogy Mia szakállas, és éppen velünk beszélget, arról, hogy nem lehet itt? Ha nem tudom a murkot és a semmit?

Nem vagyok optimális alany véleményt alkotni: nem szoktam unatkozni. Szeretek unatkozni!