Bent/banned

voltál már szomorú és kibaszottul boldog egyszerre? volt már alhatnékod meg bulizhatnékod egyszerre? akkor voltál már kér tűz között a pad alatt...ott vagyok. és mindkét felölről éget, és még a fenekem is fáj a kemény padlótol. újra és újra érzem a fehér fájdalmat a csontjaimban, hiába a sok csillapító, a sok ellenszer, hiába minden szó, kimondott vagy leírt vagy csak elgondolt, hiába minden szín, látott, tapintott vagy benyomásként megjelenő, hiába minden hang, új, régi vagy saját. fájnak a századjára is monotonon elismételt frázisok, melyek minden egyes elhangzás után kevesebbet jelentenek. érezni szeretném azt amit igaznak vélvén annyit hangoztatsz, nem pedig hallani, és szomorúnak lenni attol ami boldoggá kellen, hogy tegyen. néha úgy érzem mindent ford ítva csinálok, talán már születéskor fordítva indúltam neki a világnak. fordítva érzek, látok, érzékelek, szeretek, utálok, gondolkodom és beszélek. valami bajvan az énnek nevezett gépezettel, rossz programot futtat, vagy mindenki másnak rossz a programja...csak a szokásos „ki is a bolond?” kérdés. minden pörög körülöttem, minden pillanatban benyomások tömkelege rohan meg és én mégis azzal az egy-két kis kicsinyesnek felcimkézett érzésemmel, gondolatommal vagyok el minden egyes napon, amik nem hagynak szabadúlni. itt ülök, a pupilláim kitágulva, és érzem hogy valaminek ki kellene nyílni, de nem nyílik semmi, semmi fele, és nem nyit semmi felém sem. futnak a képek a szemem előtt mint a mozivásznon és én nem fogok fel belőlük semmi lényegeset. fut el az élet a szemem előtt s én be vagyok zárva magamba. valaki keresse meg a kulcsot, mert az enyémet elvesztettem.