2011. október 18., kedd

I Can Feel You




Esterházy Péter:
"Van egy nő. Gy. Ha megpillantom, nagyokat kell lélegeznem. Délelőttönként el is szédülök. Ideges vagyok. Idegességemben ásítozok. Ez rá is átragad. Ott állunk, ő a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, bölcs ártatlanságával, én meg nem is tudom, mivel, üres vagyok, bennem is ő van, a csöndességével, eszességével, természetes kedvességével, halk mozdulataival, moccanó két mellével, pihéivel, tapintatával, félénkségével, tisztaságával, romlatlanságával, combjai suhanásával, a váratlanul bumfordi bokájával, bölcs ártatlanságával, ott állunk és tehetetlenül ásítozunk egymásra.”
...mert szótlanul hagynak a szavak...mert néha nem is kellenek...mert lehet csak szótlanul ásítozni egymásra, és mégis minden rendben van...pedig a szavak a kedvenc játékszereim, sőt, többek nekem annál...melletted mégis feladom őket, és a válaszaimat is...nem fogok mindent megmagyarázni, mert úgysem értem...csak ásítozni akarok, együtt, mosolyba torkollva...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése