2011. március 16., szerda

Kempff - Brahms Intermezzo op.116 no.2 in A minor



Porcelánbaba: Szeretnéd?
Bohóc: Igen.
Porcelánbaba: Akkor mi tart vissza?
Bohóc: Félek.
Porcelánbaba: Mitől?
Bohóc: Hogy fájni fog.
Porcelánbaba: Neked?
Bohóc: Nem. Neked.
Porcelánbaba: Én nem félek.
Bohóc: Talán jobb lenne.
Porcelánbaba: Hozzám soha nem ért még senki. Féltenek, nehogy eltörjek.
Bohóc: Ami egyszer eltört azt nem lehet újraéleszteni.
Porcelánbaba: Minek élni ha nem éreztél még soha?
Bohóc: Akkor...tényleg nem félsz?
Porcelánbaba: Nem!
...a Bohóc olyan erősen szorította magához a kis Porcelánbabát, hogy az millió csillogó darabra tört...a Bohóc csak állt, szemeiben megcsillant a porcelánpor, mely a lábai előtt hevert...majd egy simogató tavaszi szellő felkapta és kavarogva leseperte az ablakpárkányról a kis Porcelánbaba hamvait...de a csillogás ott maradt a Bohóc szemében, kezében, és szívében...

1 megjegyzés: