Gondolat-varázsló vagyok!
Nyolc évesen azt gondoltam nagy vagyok, s megláttam az újszülött unokatestvéremet. Hét évesen azt hittem édesanyám csak az enyém, s hosszú munkanélküliség után óvónőm lett az óvódában. Elemiben úgy gondoltam bármit képes vagyok tökéletesen csinálni, s édesanyám titokban elkészítette az elmaradt házifeladatomat. Hét évesen úgy gondoltam a földrajzóra krétarajzok készítése az udvar betonjára, s első órán a tanítónéni levitt az udvarra játszani. Hat évesen azt gondoltam be tudom csapni az "angyalt", s mégis kézbesítette a jól elrejtett ajándékaimat. Tíz évesen azt gondoltam többet nem bízom meg az emberekben s először tizenhat évesen tudtam őszinte lenni. Tizennégy évesen azt gondoltam csúnya vagyok s nem kellek senkinek, s az első barátom két évig zaklatott a szerelmével. Tizenöt évesen azt gondoltam jobb dolgom is van a pasizásnál s mérhetetlennek tűnő ideig magányos lettem. Kilencedikbe úgy gondoltam szerelmes vagyok s egyszerre hárman udvaroltak nekem. Tizenhat évesen felnőttnek éreztem magam, s elvesztettem a szüzességemet. Tizenhét évesen úgy gondolom, hogy jobb ha nem gondolok semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése