2010. november 25., csütörtök

migrén

úgy érzem, mintha az agyam be lenne zárva egy vasládába, s bár érti és elfogadja, hogy létezik kitörés, azt is érti és elfogadja, hogy nincs hova....igen, ma reggel még voltak jó ötleteim de az összes elfájt a fejemből így délre. az ötletek is olyanok, mint az emberek: jönnek és már azzal boldoggá tesznek, hogy neked vannak ott, aztán ahogy jöttek el is tűnnek, bármennyire is próbálod megragadni őket magadnak, kiröppennek a fejedből/ az életedből és a nyomuk csak üres csend az agyad közepén/a szíved közepén, és az emlékük idegesítően szebb, mint a valóság volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése