Ő a férfi! Lényében valahol az ősember és valami felsőbbrendű tünemény között képez átmenetet. Szoros kapocs ember és Isten között, én mindig így gondoltam, s a többi élőlény valahogy mind hozzá kapcsolódik, minden szál rajta fut át. Ez által óriási felelősége van melyet ha komolyan vett volna még mndig valahol a Paradicsomban élnénk. Mindazonáltal azóta sokat változott, s eme felelőséget már csak nagyon szélsőséges "megszokásokban" fedezhetjük fel. Ennek ellenére mind az ősembert, mind a tüneményt fel lehet találni még mindig benne, előbbit a hétköznapokban, utóbbit csak ha nagyon elszántak és figyelmesek vagyunk.
Ez utóbbit próbámol szemléltetni:
Lényében ő a férfi! Nem szép, nem finom de erőss, konok és tettrekész. Arca jobb oldalán egy anyajegy hivatott megbontani a már korántsem tökéletes szimetriát. Álla kissé kiugró s középbarnába hajló szakálla hirdeti viselőjének férfikorát. Szája nem különösebben érdekes, vagy izgató de ahogyan mesélés közben összekötőhangként az "s" betűket ejti, felső ajkát kissé előre tolva, szája elhúzódik, oldalt kis gödröcskékbe torkollva. S mikor nevet valamilyen különös erőt hallok felbuzogni benne, talán az az őserő, s sokatsejtető, már már huncut vagy hamis szemekkel a szemüvege alól rámnéz, hangja és szemei ellentéte valami szinte hátborzongató egészet alkotnak, mely akaratlanúl is figyelemre késztet, hátha mégis a tekintet mögé tudsz látni, s megfejted e különös jelenség valódi gondolatait. Hangja megnyugtató, egyszerre karcos és végtelenűl finom. Néha levegővétel vagy sóhajtás közben is beszél, s ilyenkor pár egyszerű szóból kihallod a lelkében jól elbújtatott, féltett érzelmeket. Ilyenkor szinte lekűzdhetetlen vágyat ébreszt, hogy ha belepusztulok is, egy öleléssel, egy csókkal, legalább egy jólcélzott simogatással átvegyem, kitörőljem ezeknek a kibírhatatlanúl feszítő gondolatoknak egy kis részét. Olyan személyiseg, hogy, bár nem panaszkodik, s ha kell a végletekig jókedvű, mégis apró jelekből megértem, hogy mit érez igazán, s jókedvével elszomorít, vicceivel kínoz és bánt. Tudom hogy tudja, hogy én értem ezeket, csak azt nem tudja, hogy sérteget ha kedves, üt ha a kezemet fogja, megfojt ha megölel és fáj ha símogat.