2010. december 13., hétfő

wikileaks

Mérges vagyok...ideges....nem tudom miért, de már nagyon rég óta nem tudott ennyire felzaklatni semmi! Néha jól jön, hogy ráébredek, hogy semmi vagyok ebbe a világba, hogy az én problémáim felszínesek és üresek, lényeg és valós probléma nélküliek. Persze mindig akkor törnek rám az ilyen dolgok, mikor házit kéne írjak, és ilyenkor persze mindenre van időm, csak arra nem hogy meg is írjam...
Az emberségesség fogalomnak/kifejezésnek/szónak egyáltalán mi köze az emberhez? A jóság az emberséges, a rossz pedig embertelen... pedig az emberben mi a jó? Miért az ember a jóság példája? Én borzalmasabb állatot, mint az ember még nem láttam...lehet én vagyok a műveletlen... de amelyik faj saját fajtársait, és azok utódait végzi ki, csupán szórakozásból, az nem lehet/nem szabad a jóság példája legyen...
Persze ezzel most én is képmutató vagyok, mivel erről eddig is tudtam, nem most jöttem le a falvédőről, és mégis kell egy csendes hétfő délután, egy ismerős a facebookon és egy youtube videó, hogy előkaparjam a szőnyegalásöpört mérgeimet, felháborodásaimat, kiakadásaimat és totális kiábrándulásaimat....amiket ugyan olyan könnyen szőnyegalásöpörtem, mint azok, azon bűneiket, akik és amik miatt mérgelődöm, felháborodom, kiakadok és kiábrándulok.
És odáig jutok, hogy csodálkozom, hogy még van odakint valaki, valami...élet, vagy hasonló dolog. Csodálom, hogy egy ilyen világ felett, ilyen gyönyürűen tud hullani az a tiszta fehér hó, ebből a természetfelettien csodálatos neonlila égből...hogy a vadlibák csak úgy tudnak röpdösni az égen, párosan, nyugalomban...s hogy én egy meleg szobában, kávéval a laptopom mellett, nyugodtan háboroghatok, hiszen nem kell félnem semmiféle negatív következménytől...nyugodtan elmondhatom, hogy mennyire utálom, hogy az ember olyan amilyen, és hogy mennyire utálom magam, csak mert ember vagyok...nem fog érte senki agyonverni, megkéselni, halálragázolni, lelőni vagy felrobbantani érte az utcán, mert senkit nem érdekel...és közben vannak akiket agyonvernek, megkéselnek, halálragázolnak, lelőnek vagy felrobbantanak az utcán csak azért, mert élnek, mert olyanok amilyenek, mert éppen ott vannak, mert jelentéktelenek valaki számára...
és tudom, hogy sokak szerint ezért hálásnak kellene lennem, hogy nekem nem kell félnem, max attól, hogy lebasz a tanárom ha nem csinalom meg a házimat holnapra...de én nem tudok hálás lenni....addig nem amíg, tudom, hogy vannak(és rengetegen vannak) akiknek nincs okuk hálásnak lenni...

2 megjegyzés:

  1. Kb 50 percig írtam egy kiadós megjegyzést, erre amikor el akartam küldeni, kérte a fiókot. Készítettem egy Google Accountot csak ezért, erre meg amikor aktualizálni akarom, eltűnik a szöveg. De jó, hogy Ctrl+C -vel elmentettem. Bemásolom, erre megint nem megy, kidob valami német szöveget, gyorsan bemásolom a Google Translate-be (persze ezáltal elment a memóriából a szövegem, helyette a német hibajelentés maradt) és pákk. Nincs több szöveg.
    Ez nem az én napom, és talán a tied sem...
    Pedig ami eszmefuttatást beleírtam... N-a fost sa fie, magyarul.

    Ha megszáll az ihlet újra, hátha újraírom. Megpróbálom.
    Addig is minden szépet neked és csillapítsd felindult Énedet (a materiálisat) mondjuk egy finom csokival :))
    Puszi!

    Örs

    VálaszTörlés
  2. Az ember a legnagyobb "állat" amit a Föld valaha a hatán hordott. Néha komolyan úgy gondolom hogy megérdemelné hogy kihaljon mint a dínók... Engem is gyakran felidegesítenek ilyen-olyan hírek, az én megoldásom az hogy megpróbálom távol tartani magam az olyan dolgoktól amiről tudom hogy felhúznak vagy elrontják a hangulatomat, persze ez nem mindig jön össze... :p

    VálaszTörlés